|
Kényes projektfinanszírozási döntések - egy sikeres példa
1999. 1. szám
A projektekkel kapcsolatos finanszírozási döntések mindig kényes, vitákhoz vezető kérdések. A SmithKline Beecham gyógyszeripari vállalatnál e probléma úgy vetődik fel, hogy hogyan lehet jó projektfinanszírozási döntéseket hozni egy nagy kockázatú, technológiailag komplex üzletágban, ahol a döntésekhez szükséges lényeges információk éppen azoktól jönnek, akiket a döntések érintenek, nevezetesen a projektmenedzserektől. A vállalat 1993 óta kifejlesztett egy olyan módszert, amely segítségével a projektfinanszírozási döntések személyeskedéstől mentesen, szakmai alapon és maximális egyetértéssel hozhatók meg. A kifejlesztett eljárás egyik lényeges vonása, hogy a projektek szakmai értékelését szigorúan elkülönítették azok gazdasági elemzésétől, így pénzügyi okok miatt nem álltak le túl korán első látásra drágának tetsző projektjavaslatok kidolgozásával. E sikeres példa azt illusztrálja, hogy a vállalati politika szempontjából kényes kérdések is könnyen kezelhetők, ha a döntési folyamat szakmailag korrekt és megalapozott.
Részvény vagy készpénz?
2000. 1. szám
1988-ban a nagy üzletkötések kevesebb, mint 2 százalékában fizettek kizárólag részvénnyel;1998-ra ez az arány 50 százalékra nőtt.A változás nagy hatással volt mind a vásárló,mind az eladó vállalatok részvénytulajdonosaira.A cikkben a szerzők két egyszerű eszköz bemutatásával kívánnak segítséget nyújtani a két fél igazgatótanácsainak a tranzakciók kivitelezéséről és a fizetés módjáról hozandó döntésükben. A vásárlónak először is el kell döntenie,hogy készpénzzel vagy részvénnyel finanszírozza az akvizíciót.Ha a részvénykibocsátás mellett dönt,két lehetőség között választhat:meghatározott értékű vagy meghatározott számú részvényt ajánlhat fel.A készpénzes ajánlat azt jelenti,hogy a vásárló viseli az összes lehetséges kockázatot,és egyben élvezi a lehetséges előnyöket.A készpénzfizetés a piaci résztvevők számára demonstrálja,hogy a vásárló bízik a tranzakció sikerében,és saját részvényeivel kapcsolatban sincsenek kétségei.A részvénykibocsátással a vásárló felajánlja, hogy az új vállalaton osztozik az eladó részvényeseivel,és ezt a piac gyakran úgy értékeli,hogy a vásárlóból a saját részvényeinek értékével kapcsolatban hiányzik a kellő önbizalom. A készpénz-és a részvényfizetés közötti választás előtt minden esetben körültekintően mérlegelni kell a lehetséges következményeket.A részvényfizetéses tranzakciók gyakran csalódást keltő eredményei bizonyítják, mekkora jelentőséggel bír a fizetés módja.
Hogyan működik a kockázati tőke
2000. 2. szám
Az amerikai kockázati tőkebefektetési ipart övező mítosz a múltból ered. A számítógépipar születésénél bábáskodó kockázati tőkebefektetők legendásak voltak kockázatvállalásukról és közvetlen működtetési tapasztalataikról. Azóta változott a helyzet, és ahhoz, hogy az amerikai gazdaság e jelentős szeletének működését megértsük, a mítoszokat külön kell választanunk a valóságtól. A kockázati tőkebefektetők ma már inkább hasonlítanak konzervatív bankárokra, mint a hajdani, kockázattól vissza nem riadó pionírokra. Speciális helyet foglalnak el a tőkepiacokon, betöltve a más intézmények által hagyott űrt. .
Vállalati kockázatmenedzsment
2000. 2. szám
Az utóbbi években mind inkább felismerik a menedzserek, hogy vállalataikat mennyire megingathatják befolyásukon kívül eső kockázati tényezők. A gazdasági és pénzügyi változók - pl. a tőzsdei árfolyamok, a kamatlábak és az alapanyagárak - ingadozása destabilizáló hatású lehet a vállalatok stratégiáira és teljesítményére. A vállalatok többsége szeretné megkímélni magát ezektől a kockázati tényezőktől, ezért olyan származékos pénzügyi eszközökkel él, mint a forward, a futures, az opció vagy a kamatcsere. Bár a vállalatok széles körben alkalmazzák a kockázatmenedzsmentet, általában nincsenek olyan világosan megfogalmazott céljaik, amelyek fedezeti programjaik alapjául szolgálhatnának. Egyértelmű célok híján a derivatívák használata veszélyes lehet. A szerzők egy olyan modellt mutatnak be, amely segítségével a felső szintű menedzserek következetes kockázatmenedzselési stratégiát dolgozhatnak ki. A stratégia végrehajtását azonban nem szabad rábízni egy egyszerű pénzügyi elemzőre, de még magára a gazdasági vezetőre sem, hanem a vállalat kockázatmenedzselési stratégiáját integrálni kell a teljes vállalati stratégiába.
A magyar bankrendszer: múlt és jövő
2000. 2. szám
Az 1990-es évek második felére a magyar bankrendszer egy kemény piacgazdaság kompetitív bankrendszerévé vált. Ez a fejlődés akkor kezdődhetett el, amikor a pénzügyi fegyelem megjelenésével a gazdaság véglegesen piacgazdasággá vált, nemzetközi bankszabályozási szten-derdeket vezettünk be, és a bankkonszolidáció megszabadította a múlt veszteségeitől a bankokat. A privatizáció után kiéleződött a verseny a hazai bankpiacon, amit az alacsony és csökkenő banki nyereségek és a veszteségesek nagy száma is mutat. Sem a piacrészesedés, sem az eredmény bankonkénti alakulása tekintetében nincs különbség a magyar és a (teljes vagy többségi) külföldi tulajdonú bankok között. Megszűnt tehát a kilencvenes évek első felét egyértelműen jellemző kettősség, miszerint a külföldi tulajdonú bankok hatékonyabbak, dinamikusabbak és nyereségesebbek, mint a magyar tulajdonúak. Mindkét csoport bankjaira igaz az, hogy növelniük kell aktivitásukat az eddig kevésbé ellátott részpiacokon, így a lakossági, valamint a kis- és középvállalati szektorban. Elengedhetetlen a szigorúbb költség- (benne létszám- és bér-) gazdálkodás is. Ezzel együtt is, a bankok száma és a bankrendszer szerkezete a jövőben akár még változékonyabbá is válhat.
Új kockázatelemzési eljárás a külföldi befektetések értékeléséhez
2000. 3. szám
A vállalatok növekvő mértékben működnek nemzetközi színtereken. A tőke és a know-how mobilitása során az országhatárok egyre kisebb szerepet játszanak. A külföldön működő vállalatok - különösen Dél-Ázsiában, Latin-Amerikában és Kelet- Európában - egyre gyakrabban kerülnek szembe a helyi versenytársakkal. Egy új telephely létesítésére, egy cég felvásárlására vagy egy részesedés megszerzésére vonatkozó döntés esetén, bármilyen legyen is a vállalat globalizációs stratégiája, a kulcskérdés ugyanaz: Hogyan lehet a befektetés kockázatát felbecsülni? A szerzők bemutatják saját verziójukat a telephelyelemzésre, amely a befektető számára egyszerű és áttekinthető módszert kínál a világ bármely részén tervezett kötelezettség vállalás esetén, a telephely jellemzőinek meghatározására.
Túl sokat fizet az akvizícióért?
2000. 4. szám
Az utóbbi 30 év tapasztalata azt mutatja, hogy a vállalatvásárlások többsége nem kifizetődő a befektető számára, a vállalatok mégis egyre több üzletet kötnek egyre nagyobb értékben. Rengeteg oka lehet annak, hogy miért nem keletkezik érték, de legtöbbször egyszerűen arról van szó, hogy a vásárló túl sokat fizetett. Ez nem azt jelenti, hogy a vállalatok abszolút értelemben véve túl magas árat fizetnek, hanem hogy több pénzt adnak ki, mint amennyit nyerhetnek az üzleten. Mekkora az optimális ár? A szerzők által bemutatott, az érték fogalmának számos különböző megközelítését magába foglaló rendszer segítségével választ kaphatunk a kérdésre. A piacokon az akvizíciók vételára majdnem mindig magasabb, mint a célvállalat rejtett értéke, vagyis a vállalat részvényeinek ára a vásárlási szándék közzététele előtt. A siker kulcsa annak meghatározása, hogy a különbség mekkora hányadát jelenti a „szinergiaérték" - a vállalatok egyesülésének eredményeképpen várható pozitív változásokból származó érték.
Milyen gyors növekedést engedhet meg önmagának a vállalat?
2002. 3. szám
Mindenki tudja, hogy egy vállalkozás beindításához pénzre van szükség, és a vállalat növekedéséhez még több pénz kell, de kevesen értik meg, hogy a túl gyors növekedési ütemet diktáló vállalatok likviditási problémákkal nézhetnek szembe – még akkor is, ha termékeik kiemelkedően sikeresek. A növekvő vállalatok menedzserei számára komoly feladatot jelent a kiadások és a bevételek közti egyensúly megteremtése.
A szerzők, Neil Churchill és John Mullins kidolgoztak egy modellt, amelynek segítségével megállapítható és menedzselhető a vállalat cash flowja által elérhető növekedési ütem. A cikkben bemutatott összefüggés segítségével kiszámítható a belső forrásokból finanszírozható növekedés (self-financable growth, SFG) üteme. A számításnál három kritikus fontosságú tényezőt kell számításba vennünk: a vállalat működési készpénzciklusát – azt az időt, ameddig a vállalat pénze le van kötve készletekben, követelésekben és egyéb forgóeszközökben, amíg a vásárlók fizetnek az áruért és a szolgáltatásokért; az 1 USD értékesítési árbevétel finanszírozásához szükséges készpénz összegét; valamint az 1 USD értékesítési árbevétel által termelt pénz összegét.
Mennyi a valódi tőkeköltsége?
2003. 3. szám
A befektetések értékelésének hagyományos megközelítése
végzetes hibát rejt magában. A cikkbôl megtudhatja, miként
juthat megbízható számokhoz.
Az európai csatlakozás és a közös valuta hatásai a magyar vállalatokra
2004. 3. szám
Az EU-csatlakozás próbára teszi a gazdaság adaptációs képességét, fôként a kisebb méretu cégek körében, de az árak, költségek terén nem várható megrázkódtatás.
A reálopciós módszer sikeres alkalmazása
2005. 4. szám
A reálopciós megközelítés kiegészíti, de nem helyettesíti
a diszkontált pénzáramlások (DCF) módszerére épülő elemzési
eljárásokat. A menedzsereknek a két módszert együttesen
kell alkalmazniuk a legjobb növekedési tervezetek kiválasztása
érdekében.
A ház ura - Miért kell közvetlenül irányítanunk cégünk építési projektjeit?
2006. 4. szám
A legtöbb vállalat számára az épületek tervezése és a kivitelezés valami idegen, vészjósló, buktatókkal teli dolog. Azonban óriási hiba passzív fogyasztóként viselkedni az egyik legfontosabb vagyontárgyunk esetében.
A jó offshoring
2006. 5. szám
Egyre több vezérigazgató szembesül azzal a ténnyel, hogy az üzleti folyamatok külföldi kihelyezésével nem egyszerű pénzt keresni. A vállalatok csak akkor járnak jól, ha a megfelelő folyamatokat választják ki, kiszámítják a működési és strukturális kockázatokat, és a szükségleteknek megfelelő szervezeti formát alkalmazzák.
A vállalati tőke több, mint gondolná
2006. 5. szám
Egy átlagos vállalat saját tőkéjének jelentős része pusztán az eszközök és tevékenységek menedzseléséből fakadó kockázatok fedezetére szolgál, s így nem teremt hozzáadott értéket. A modern pénzügyi eszközök lehetővé teszik, hogy a vállalatok felszabadítsák ezt a tőkét, és segítségével értéket állítsanak elő.
Versenyképes innovációs ökorendszer létrehozása
2007. 10. szám
Magyarország, Brazília, Oroszország, India, Kína, Chile és mások azokat a stratégiákat másolják, amelyeknek Izrael, az Egyesült Államok, Korea és mások a tudásalapú gazdaság megteremtésében elért sikereiket köszönhetik. Van-e kevésbé kockázatos alternatíva, amellyel nagyobb az esély, hogy sikerül belépniük a technológiai fejlesztők nemzetközi táborába?
A magántőke-társaságok stratégiai titka
2008. 2. szám
Miért eredményezhet a nyilvános részvények esetében sokkal magasabb hozamot a „buying to sell”, az eladási célú vásárlás, mint a „buying to keep”, amelynél a vásárlás célja a részvények megtartása?
A kockázatmenedzsment új eszközei
2008/12-2009/1
A kockázatmenedzsmenttel nem foglalkozó vállalatok közül néhány esetleg megmenekült a pénzügyi válságtól, de ezzel szemben többségük elvesztette annak lehetőségét, hogy olyan tempóban növekedjen, ahogy sok versenytársuk.
Fogadjuk el a kívánatos üzleti kockázatokat!
2008/12-2009/1
Egy vállalatnak a kockázatok vállalásában is lehet természetes versenyelőnye, amelyet megfelelő stratégiával és fejlett kockázatmenedzsment-eszközökkel kihasználhat.
Pénzre van szükség? Nézzünk körül a cégnél!
2009. 9. szám
A hitelválság miatt a vállalatok nehezen jutnak készpénzhez. Ideje, hogy higgadtan és alaposan átgondoljuk, hogyan kezeljük a működő tőkét.
A pénzügyek alkonya
2009. 11. szám
Amikor véget ér a jelenlegi mély válság, az amerikai pénzügyi rendszer csak árnyéka lesz korábbi önmagának, ám Amerika erősebb lesz, mint valaha. A történelem azt mutatja, hogy a pénz és a hatalom nem mindig járnak kéz a kézben.
A felvásárolt vállalatok integrálása helyett partneri együttműködés
2010. 3. szám
A hagyományos elméletekkel szöges ellentétben néhány feltörekvő multinacionális vállalat megőrzi a felvásárolt cégek identitását. Hozzájárul a működési autonómiájukhoz, amiből sokat profitál.
