Vezetés a transzparencia korában
Christopher Meyer és Julia Kirby

A vállalatok sokáig remekül boldogultak úgy, hogy nem vettek tudomást a közgazdászok által „externáliák”-nak nevezett hatásokról. Most meg kell tanulniuk, hogyan építsék be ezeket a működésükbe.

Az elképzelés lényege

A nagy ötlet: Napjainkban az válhat igazi cégvezetővé, aki felelősséget vállal az externáliákért – így nevezik a közgazdászok a vállalat által a külvilágra gyakorolt olyan hatásokat (mint például a légszennyezés), amelyekről nem kell számot adnia.

Indoklás: A vállalatok és az általuk kiváltott hatások egyre nagyobbak, a hatásokat mérő érzékelők fejlődnek, és az érintettek egyre nagyobb fogékonyságot mutatnak – ezeknek a trendeknek köszönhetően a felelősségteljes vállalati tevékenység iránti igény drámai mértékben megnőtt. A 80-as években a dohánygyárak felelőtlen magatartást tanúsítva hárították a tüdőrák kockázatának beismerését, míg két évtizeddel később az élelmiszeripar lépéseket tett a transzzsírok élelmiszerekből való kivonása érdekében – a kétféle hozzáállás közötti éles ellentét lényegében az externáliák internalizálása iránti szándékot tükrözi.

Egy jobb megközelítés: Egy externália-keretrendszer lehetővé teszi, hogy a vállalat racionálisan és egyidejűleg minden érintett féllel szemben képviselhető módon reagáljon. A vállalat saját lábnyomára – azokra a társadalmi problémákra, melyeket valóban a cég számlájára lehet írni – koncentrálva ki tudja alakítani a prioritási sorrendet, mérhető célokat tűzhet ki, és megfelelő lépéseket tehet.